Lehetséges? Persze, ráadásul elég kiindulni a melegházasság elleni jobboldali érvelés egyik tipikus példájából. Eszerint a homoszexuális párkapcsolat a deviancia egyértelmű jele, ezért maximum egy szubkultúra részeként tolerálható, de nem tehető társadalmilag elfogadott és kívánatos normává. A melegek házasodási jogának megadása – alkotmányos jogegyenlőség ide, alkotmányos jogegyenlőség oda – viszont pontosan ezzel a következménnyel járna. Kívánatossá tenné azt, amit csak tűrni lehet, és ezzel tönkretenné a többségi társadalom „normális” értékrendjét. „A négy fal között azt csinálnak, amit akarnak, de ne reklámozzák.” Kissé cizelláltabban megfogalmazva ez a gondolatmenet úgy rekonstruálható, hogy a homoszexuális párkapcsolat olyan deviancia, amit tolerálni ugyan lehet, de nem emelhető olyan rangra, mint a heteroszexuális házasság. Ha mégis így teszünk, azzal megcsúfoljuk a házasság szent intézményét, és végső soron leromboljuk annak tekintélyét.
A melegházasság elleni érvelés kulcsfogalma tehát a házasság, mint intézmény tekintélye. Ezen a ponton érdemes feltenni azt a kérdést, hogy miből is ered ez a tekintély. A választ sok esetben a jobboldali érvelők se tudják egészen pontosan megfogalmazni. Ez persze nem meglepő, hiszen sokféle értelmezés lehetséges. Az egyik szerint például a házasság intézménye szükséges a közösség reprodukciójához és erre csak a heteroszexuális házasságok képesek. Ez az elképzelés több szempontból is vitatható. Hogy mást ne mondjak nem nagyon hallottam még olyan házassági fogadalmat, amely úgy hangzott volna, hogy „teljesítem a közösség reprodukciójához szükséges kötelességeimet”.
Ha jobban belegondolunk a házasság „reprodukciós értelmezése” egy viszonylag új keletű megközelítés lehet, hiszen a történelem legtöbb korszakában nem a születések számának csökkenése volt a társadalmi probléma, hanem éppen ellenkezőleg: a túlnépesedés.
De akkor mi lehet a házasság tekintélyének tradicionális forrása? Erre a kérdésre akkor kaphatunk választ, ha kicsit jobban elmélyedünk a tradicionális etikai gondolkodásban. Ennek lényege – persze végletesen leegyszerűsítve – az volt, hogy az egyénnek egész életében a benne rejlő erények kibontakoztatására kellett törekednie. Az volt a jó ember, aki élete végére érve elmondhatta magáról, hogy azzá vált, akivé képességeiből eredően válnia kellett. Ehhez a fejlődéshez természetesen társakra volt szüksége, mert a legtöbb erény csak a többi emberrel kialakított együttműködés keretei között fejlődhetett ki. Az erények kiművelését elősegítő együttműködési formák leginkább elterjedt és legtovább fennmaradó esete pedig a házasság volt.
A házastársak célja a háztartás feltételeinek a megteremtésére irányult, beleértve ebbe a gyerekek felnevelését és annak az anyagi háttérnek a megalapozását, amely a felnőtté vált utódokat is képessé tette a házasodásra. Ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak szükség volt a házasodó felek önként vállalt szexuális önkorlátozására, vagyis a házassági hűség megtartására. Ez nyilvánvalóan sok egyéni és társas erőfeszítést igényelt, de éppen ezek az erőfeszítések fejlesztették a házaspárok erényeit.
Ezek után nézzük meg, hogy milyen következményekkel járna a házasság tekintélyének tradicionalista értelmezésére az, ha engedélyeznék a melegek házasságát. Tételezzük fel a legrosszabbat. Azt, hogy aki meleg az valóban deviáns, szexualitása nem „normális” és ezért melegek házassága se vezethet normális eredményre. Tradicionális megközelítésben ez annyit jelentene, hogy egy homoszexuális ember „eltévelyedett”, bűnben él és ezért képtelen az erényei kiművelésére. Erre csak akkor nyílna lehetősége, ha elfojtaná a természetellenes vágyait. Kicsit sarkítva: a boldogtalan homoszexuális a jó homoszexuális. No de nem épp az lenne az értelme a melegek házasságának is, hogy az abban egyesülő egyéneknek vissza kell fogniuk a túláradó szexualitásukat? A melegek által önként vállalt szexuális önkorlátozás vajon nem okozna ugyanolyan erkölcsi nemesedést, mint az, amikor heterók küzdenek a házassági fogadalmuk megtartásáért?
Jobboldali perspektívából tekintve a kérdésre tehát azt is lehetne mondani, hogy a melegházasság engedélyezésének eredménye nem csak az lehetne, hogy az egész társadalom lépne a deviancia útjára. Az a végkimenetel se zárható ki, hogy a - jobboldali nézőpontból - deviánsnak tekintett egyének rálépnek a „normalizálódás” útjára.
