Az előző posztban kifejtett értelmezéssel van egy kis probléma!

Ha azt mondjuk, hogy a NER rendező elvei az erő, a hierarchia és a tekintély, akkor egy monolit hatalmi rendszer képe jelenik meg előttünk. Ezzel szemben a rendszer egyik fő sajátossága a káosz állandósulása, ami arra utal, hogy a kiszámíthatatlanság nem rendszerhiba, hanem a rendszer elsődleges szervező elve.

Ennek oka, hogy a NER sem volt képes kiiktatni a mindennapok világából azt a sajátos – eltorzult szabadságformát, ami a harmadik köztársaság lényege és sírásója volt. Ez a „rendetlen” szabadság az, amit megpróbál a NER rendszerré szervezni. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a „rendszer” alkotója lesz a rendetlenség legfőbb oka.

A jobboldali paradigmaváltás lényege az a felismerés, hogy a „rendetlenkedő” népességnek csak úgy adható politikai forma, ha rebellis csapatokba „rendezik”. (Az teljesen mellékes, hogy van-e racionális alapja a „lázadói tudatnak”, hiszen a racionalitás maga is olyan rendszer, ami ellen fel lehet lázadni.) Az erő, a hierarchia és a tekintély elvének korlátlan érvényesülése tehát csak látszat. Az alávetés illúziójával szemben az a valóság, hogy  a legfőbb rendetlenkedővel való azonosuláson keresztül saját rendetlenkedő hajlamainknak adhatunk új értelmet, felmentést és igazolást. Az azonosulás lélektani mechanizmusa egyúttal a  csoportkohézió lehetőségét is megteremti. A csoport összeszervezésének értelme pedig az, hogy ne egymással szemben érvényesüljön a rendetlenkedő szabadságunk, hanem a külvilág ellenében.

Elvileg!

A természeti állapotban megtapasztalt szabadság ugyanis csak akkor alakulhat át  egyfajta nomád – politikai szabadságfogalommá, ha a karizmatikus vezér körül csoportosuló horda valóban sikeres. Kézzelfogható zsákmány és valódi harci győzelem nélkül viszont a horda előbb utóbb szétszéled.

Az önmagát fosztogató, letelepedett horda képzete (napjaink hétköznapi valósága) önellentmondás. A NER ezért se tekinthető az ősi magyar nomád néplélek kifejeződésének, csak arra teremt lehetőséget, hogy a homo cadaricus nomádnak álmodja önmagát.

A NER valódi képlete ezért nem a civilizált népeken diadalmaskodó és a zsákmányban dúskáló nomád horda, hanem – ahogy azt az udvar "politikai gondolkodója” világosan leírta – a kupleráj.  A kupleráj szimbóluma ugyanis – azon túl, hogy számtalan jelentést képes magába sűríteni – valóban lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja benne az aktuális élethelyzetének leginkább megfelelő értelmezést. (A kuplerájban történik az át, le, keresztül, ki, be, szét, el, össze, stb. ba…ás, és ezeket a szituációkat bárki átélheti, aki a természeti állapotban ragadó népesség tagja.)  A kuplerájban továbbá „semmi se az, mint aminek látszik”, minden hamis. Ebből következően hamis az erő, hamis a hierarchia, a tekintély, és még a szabadság is.

De van-e kiút a hamisságok világából, vagyis jelen korunk kuplerájából?