A címben feltett kérdés mindenkinek ismerős lehet. Az viszont valószínűleg kevésbé ismert tény, hogy a politikai gondolkodás egy sajátos vonulatának, a nemzeti romantika máig élő hagyományának köszönhető a kérdésfeltevés. A nemzeti romantika azokban a politikai közösségekben virágzik, ahol a közösség tagjai ellentmondásosan viszonyulnak a modernizációs folyamatokhoz.  Az ilyen közösségek hajlamosak belecsúszni az identitásválság állapotába, és képtelenek kikecmeregni abból. Erre a szituációra keres megoldást a nemzeti romantika. Ennek lényeg: fel kell tárni a nemzet igaz jellegét, majd meg kell szüntetni azokat az okokat, amelyek akadályozzák az autentikus nemzeti jelleg kibontakozását. Ehhez meg kell határozni az igaz nemzeti jelleg Eredetét.

Az Eredet két területen fedezhető fel: a történelemben és a genetikában. Ha a történelemben keressük a megoldást, akkor meg kell határozni, hogy kik voltak a jó fiúk és kik voltak a rosszak. A követendő és elrettentő példák azonosítása után már viszonylag könnyen meghatározható, hogy mit kell tennünk a nemzet történelmileg kiforrott jellegének helyreállítása érdekében.  A genetikus megközelítés a történelmi történelemformáló egyéniségek, a hősök helyett a nemzet igazi jellegét magában hordozó kollektívum vizsgálatára koncentrál. A genetikusok számára a történelem csak másodlagos körülmény, amely vagy segítette, vagy gátolta az ősi program futtatását.

Az Eredet meghatározására irányuló erőfeszítések „komoly” vitára adhatnak okot, de közben éppen a Lényegről terelik el a figyelmet. Arról, hogy a viták lezárhatatlanok. Mivel emberek vagyunk, joggal feltételezhetjük, hogy a nemzeti jellegről folytatott vitában résztvevők úgy határozzák meg a nemzetét, hogy az összhangban legyen az egyén értékvilágukkal. Ezek a szubjektív értékvilágok természetesen ellentétben állnak egymással, hiszen ha nem így lenne, akkor azon se kellene vitatkozni, hogy mi a magyar. Így áll elő az a sajátos helyzet, hogy „az Igazság” megszállott keresése közben elfeledkezünk arról az egyszerű összefüggésről, hogy problémáink jó részét nem „az Igazság” hiánya okozza, hanem „az Igazságra” törő „fene-nagy löttyös indulattól” vezérelve hajlamosak vagyunk átgázolni egymáson.

Fanatikusan keressük a (sosem volt) Egység helyreállításának csodaszereit, mert félünk beismerni, hogy nem tudjuk kezelni a különbözőségeinket.

(A kép forrása: mandiner.blog.hu)