Az előző bejegyzésemet azzal a kijelentéssel zártam, hogy a közösségteremtő politikai karizma akár jó is lehet. Most azt vizsgálom meg, hogy mi is az a konkrét folyamat, amiben a karizmatikus vezetés megnyilvánul, és melyek azok az eszközök, amelyek egy valódi erényékkel rendelkező politikai közösség létrehozására is használhatóak.

Az önteremtő karizmatikus vezetés pártolói abból a felismerésből indultak ki, hogy ha a hatalom egy nem létező hely, vagyis egy utópia elérése érdekében mozgósítja a társadalmat, akkor szükségszerűen kudarcot fog vallani. A modernizációt zászlajára tűző baloldal bukásának oka - eszerint a magyarázat szerint - nem más, mint hogy a liberális-kapitalizmus ideáját akarta megvalósítani abban a magyar közegben, melynek sajátos karakterétől idegen ez az idea.

A fentebbiekből következik, hogy a hatalom akkor lehet sikeres, ha nem utópikus, és figyelembe veszi a társadalom valós berendezkedését. Ehhez arra van szükség, hogy a hatalom ismerje és használja a szimbolikus társadalmi terek működésének logikáját. A valódi egyének közösségi tudata ugyanis úgy alakul ki, hogy közösen használt szimbolikus társadalmi tereket hoznak létre. A társadalmi terek logikája pedig akkor látható át, ha ismerjük a kitüntetett helyzetű, az összes többi társadalmi teret befolyásoló tereket, vagyis a heterotópiákat.

A jó politika ezek szerint nem utopikus, hanem heterotopikus. A jó politika is újjászervezi és mozgósítja a társadalmat, de nem egy utópia alapján, hanem egy olyan heterotópiából kiindulva, amely valóban létezik a társadalomban.  A jó politika így juthat el oda, hogy saját tevékenységén keresztül fejezze ki a csak ránk jellemző, sajátosan magyar látásmódot, a létezés magyar minőségét. Ahogy azt korábban már leírtam, az önteremtő karizmatikus vezetés hívei szerint ahhoz, hogy a hatalom kifejezhesse a létezés magyar minőségét, a kupleráj heterotópiája alapján kell berendezni a magyar társadalmat.

Azt is jeleztem, hogy ez a megoldás csak arra ad lehetőséget, hogy a politikai közösség látszaterényeket aggasson magára. A kuplerájt fel, vagy újraépítő hatalom egyedül annak köszönheti legitimitását, hogy lehetőséget ad az azonosulás és az otthonosság élményének kibontakozására.

Mindebből viszont nem következik se az, hogy a magyar társadalom egyedül a kupleráj heterotópiája alapján szervezhető újra, se az, hogy a sokféle heterotópia közül egyedül a kupleráj képzete igazolható.

Van legalább még egy olyan heterotópia, ami a magyar társadalom számára ismerős lehet és amellyel ugyanolyan jól, ha nem jobban elmagyarázható a közelmúltunk és jövőnk.

Ez az alternatív heterotópia a hajó.