Orbán hatalma ödipális. Ez a hatalom, úgy tud hamis választ adni valós problémákra, hogy közben képes fenntartani azt a mítoszt, hogy csakis rajta keresztül lehet üdvözülni. Orbán hatalma azért ödipális, mert Oidipusz mítoszának értelmezésén keresztül érthetjük meg, hogy honnan ered ez a képessége.

Ha a hatalom természetének kérdése felől értelmezzük Oidipusz történetét, akkor elsőként arra lehetünk figyelmesek, hogy a történet főhőse ugyanazon képességének köszönheti a hatalmát, mint ami a hatalma elveszéséhez vezet. Egyedül Oidipusz volt képes megfejteni a Szfinx rejtélyét, ahogy arra is csak Oidipusz volt képes, hogy feltárja saját élete talányát. Oidipusz a titkok feltárásában megnyilvánuló páratlan képességének köszönhetően lett a város egyeduralkodójává, majd ugyanezen képesség eredményeképpen vált a városától megfosztott, tökéletes magányra ítélt személlyé.

Oidipusz történetének másik tanulsága az, hogy a város fölötti uralom megszerzésekor nem egyszerűen csak legyőzte a Szfinxet. A történet végkifejlete arra figyelmeztet, hogy Oidipusz egyúttal át is vette az általa legyőzött szörny helyét. A fiú-férj, apa-testvér Oidipusz ugyanolyan kiméra volt, mint a város életét megnyomorító Szfinx és végül ugyanolyan sorscsapások okává vált.

Az orbáni hatalomra vonatkoztatva ez két dolgot jelent: Egyrészt azt, hogy a jelenlegi hatalmi gyakorlat csak azért alakulhatott ki, mert felváltott egy korábbi, hibás, a politikai közösség életét ellehetetlenítő hatalmi gyakorlatot. Másrészt azt, hogy a korábban érvényesülő hatalmi gyakorlat hibáit csak úgy sikerült semlegesíteni, hogy más jellegű hibákkal helyettesítették azokat.

Az aktuálisan érvényes hatalmi gyakorlat mitologikus értelmezése ahhoz a végkövetkeztetéshez vezethet, hogy nincs is kiút ebből a praxisból. Ha a mi Oidipuszunk is csak annak köszönheti hatalmát, hogy ugyanúgy fogva tartja a politikai közösségünket, mint az általa legyőzött fenevad (a Harmadik Magyar Köztársaság), akkor ebből az következik, hogy őt is csak egy hasonló rejtélyes szörnyeteg taszíthatja le a trónról. Márpedig ez a következtetés önbeteljesítő jóslattá válhat, hiszen éppen azok kedvét veszi el a szörnyeteg legyőzésétől, akik másfajta hatalomra, másfajta politikai közösségre vágynak. Olyan politikai közösségre, ahol a problémákat nem úgy kezelik, hogy más problémákkal helyettesítik őket, hanem valóban megoldják.

Orbán hatalma ezek szerint azért ödipális mert a hatalomgyakorlás legősibb problémájával szembesít minket. Azzal, hogy a hatalom olyan szörnyeteg, amit csak akkor ragadhatunk meg, ha mi magunk is hasonló szörnyeteggé válunk. Van kiút az Oidipusz mítosz csapdájából?   

Van, de ahhoz valószínűleg egy ellen-mítoszt kell alkotni!