Milyen ellenmítosszal hatástalanítható a kimérikus hatalom mítosza?

A válaszhoz akkor jutunk közelebb, ha felidézzük, hogy mitől is kimérikus Oidipusz hatalma. Az apagyilkos-fiú-férj-testvét-apa Oidipusz jórészt annak köszönhette hatalmát, hogy több szerepet játszott saját történetében. Ez a képessége vált azzá a túlzásba vitt erénnyé, ami végül megpecsételte sorsát. Márpedig a túlzásba vitt erény, vagyis a hübrisz vétkének csábítása a modern politikai vezetőktől se áll távol.

A hübrisz csábítása akkor válhat különösen naggyá, ha a politikai vezető azzal a problémával szembesül, hogy a demokratikus politikai intézmények nem járulnak hozzá a politikai közösség demokratikus szocializációjához. Ilyenkor mondhatja azt egy modern Oidipusz, hogy a Köztársaság olyan ruházat a Nemzet testén, amely akadályozza annak normális fejlődését. A fentebbi diagnózisból következő terápia teljesen logikus: a demokratikus szocializáció előmozdítása érdekében le kellett vetni a köztársasági gúnyát.

Kérdés viszont, hogy miféle demokratikus szocializáció lesz az, amely a demokratikus politikai keretek leépítését feltételezi. A válasz pedig az, hogy megfelelő politikai intézmények hiányában egyetlen intézményes keret marad, amely lehetővé teszi a demokratikus szocializációt: a Vetetővel való azonosulás rítusai.

Márpedig ez a megoldás rettentő terhet ró a Vezetőre, hiszen egymagában kell megjelenítenie azoknak a szerepeknek az összességét, amelyeket egy szabad, önmagát megtaláló demokratikus politikai közösség eljátszhat. A Vezetőnek kell megmutatnia, hogy mit jelent a politikai bölcsesség, nagyvonalúság, bosszú, előrelátás, stb. Ahhoz, hogy ezekben a szerepekben jól teljesítsen, mindenekelőtt a politikai érzék erényére van szüksége. Ez lesz aztán az az erény, amely minden más erény kárára túlfejlődik.

A politikai érzék erényének eltúlzása azzal a káros következménnyel jár, hogy a Vezető összes többi erénye csak látszaterény lehet. A demokratikus szocializáció útján elindított Nemzet tehát csak a látszaterényeket tanulhatja meg. A kimérává vált Vezetőt követve a Nemzet is kimérává lesz.

A kimérikus hatalom mítosza tehát csak akkor semlegesíthető, ha képesek vagyunk valódi politikai közösséget kikovácsolni. Azt már tudjuk, hogy a köztársasági intézmények önmagukban nem hozhatnak létre valódi politikai közösséget, és azzal se oldunk meg semmit, ha a Nemzetre hivatkozva leromboljuk a Köztársaságot.

Marad tehát a kérdés, hogy miképpen kovácsolható ki egy valódi politikai közösség.