Megfelelő érv-e a tüntetésekkel szemben, hogy a résztvevők megrészegedhetnek a saját erejüktől és ez káoszba boríthatja az egész országot?
Természetesen nem árt, ha elővigyázatosak vagyunk, de ezzel együtt kezeljük a helyükön a dolgokat. Amikor régóta gyülemlő feszültségek törnek a felszínre, akkor sohase zárható ki a spontán rendzavarás és erőszak kirobbanása. Ezek az események mindig sajnálatosak, azonban spontán jellegükből adódóan szükségszerűen átmenetiek.
Mivel a spontán erőszak csak a tömegmegmozdulásokból nőhet ki, ezért elvileg a rendbontás spontán lecsillapodásának is törvényszerűnek kellene lennie. A tömeg ugyanis hétköznapi emberekből áll, akiknek nem az a hivatásuk, hogy főállású tüntetőként tevékenykedjenek. Ráadásul a hétköznapi beágyazottságából adódóan a tömeg maga is fél az erőszaktól és főleg az erőszak eszkalálódásától. Ez a félelem olyan mértékű, hogy kevesen vannak tudatában annak, hogy az állam nevében elkövetett erőszakos cselekmények jóval több áldozattal járnak, mint a spontán polgári megmozdulások.
Az állam szervezett erőszakot használ, a tömeg viszont csak spontán módon lehet erőszakos, és ez hatalmas különbség. Az államnak persze meg kell védenie a polgárait. Ez az egyik szempont. A másik szempont meg az, hogy a spontán „népi” erőszakkal szembehelyezett szervezett állami erőszak ne indítson el ellenoldali szerveződést. Ez ugyanis az erőszak eszkalációját eredményezheti, amiből az állam – látszólagos túlhatalma ellenére – ritkán jöhet ki jól.
Az államhatalom birtokosainak tehát döntő felelőssége van abban, hogy milyen kimenetellel zárulnak a különböző megmozdulások. Remélhetően tisztában vannak azzal, hogy nem csak a szerepükből következő kötelességeik, de a saját önző érdekeik szempontjából is, akkor járnak el jól, ha valóban a védelem és a csillapítás célzatával vetik be a rendelkezésükre álló erőszakos eszközöket.
Végezetül ne feledjük, hogy az újonnan kialakult politikai frontvonal egyik oldalán valóban a rendetlenkedők állnak, a másik oldalon pedig a „rendpártiak”. Csakhogy nálunk a tüntető tömegek akarnak rendet, míg az "elit" az aki a lázadás állapotában él.
Talán még nem részegedett meg annyira önmagától ez a lázadó elit, hogy megpróbálja demonstrálni az erejét.