Ha azt írnám, hogy a két probléma azonos, akkor az sokakat felháborítana. Sokak szerint csak egy rasszista hasonlíthatja a magyar romákat a terroristákhoz. Csakhogy nem mindegy, hogy milyen értelemben beszélünk a terrorizmusról. Ha az általánosan uralkodó értelemben használjuk a terrorizmus kifejezését, akkor valóban nem találhatunk párhuzamot az utóbbi napok eseményei és a saját társadalmunk integrációs problémái között.

Az uralkodó értelmezés szerint ugyanis – és a franciaországi események csak erősítették ezt a meggyőződést – a megtámadott társadalmaknak semmilyen értelemben se felelősek a terrortámadásokért. A többségi társadalom felelősségének kérdése tabutéma, hiszen nem illő dolog az áldozat hibáztatása.

A romaprobléma antirasszista értelmezői szerint viszont a többségi társadalom felelőssége vitathatatlan tény. Antirasszista nézőpontból az együttélés konfliktusai jórészt a többségi társadalom kirekesztő magatartására vezethetőek vissza. A magyarországi többség persze értetlenül viszonyul a saját felelősségét firtató kérdésekhez.

Ugyanúgy, mint a fejlett, nyugati társadalmakban! A többségi társadalom nálunk is és az iszlamistáktól sújtott társadalmakban is puszta áldozatnak tekinti magát, akit nem lehet hibáztatni az ellene elkövetett bűnökért. Csakhogy mindkét esetben egy olyan fél tekinti magát áldozatnak, aki egyébként jelentős erőfölényben van a potenciális bűnelkövetőnek tekintett kisebbséggel szemben. A terroristák pedig sok esetben csak arra reagálnak, ahogy a többség él és visszaél az erőfölényével.

Azok, akik tabusítanák a többségi társadalom felelősségét firtató kérdéseket persze tagadnak mindenféle okozati kapcsolatot a többség és benne saját maguk magatartása, illetve az embertelen támadások között. Szerintük a terroristák, és azok akik mögöttük állnak (tehát adott esetben a kisebbségek egésze), csak azért akarják elpusztítani a felvilágosodás eszméjén alapuló és/vagy civilizált társadalmakat, mert saját maguk civilizálatlan barbárok. Mivel képtelenek beilleszkedni az őket befogadó társadalmakba inkább uralkodni akarnak mindenkin. A többségiek szerint nem a többség teszi embertelenné a kisebbséget hiszen az eredendően barbár.

Arról persze már kevesebb szó esik, hogy többség ténylegesen uralkodik a kisebbségek felett. A többség szinte sohase tekinti magát elnyomónak, hiszen nem tulajdonít magának ilyen szándékokat. Arra viszont csak a legritkább esetben gondolnak, hogy csak azért nem látják magukban az elnyomót, mert képtelenek önmagukat a másik, tehát a kisebbségi társadalom tagjainak szemével nézni. Na de miért is nézné önmagát a barbárok szemével az, aki eleve civilizált?

A civilizálatlan kisebbség koncepciójának konstruálása tehát komoly előnyöket jár a többségi társadalom számára, hiszen mentesíti az önvizsgálat terhéről. Pedig érdemes lenne feltenni legalább egy kérdést: Ha egy erős és egy gyenge fél együttélését nem a kölcsönös felelősség szabályozza, akkor vajon mi? Talán csak nem az uralom?