Hosszú agónia elé néz Orbán rendszere, hiszen végképp elveszítette a képességét arra, hogy az önmaga által gerjesztett káosz energiáiból táplálkozzon. Időszerű tehát a lehetséges alternatívák átfogó értelmezése. Erre az igényre válaszolt Tölgyessy Péter, aki szintén úgy gondolja, hogy az idén aratott három választási győzelme ellenére a hatalom gyakorlás aktuális modellje mély válságba került. Tölgyessy szerint a bukás oka az, hogy Orbán a „nemzeti öncélúság” valóságidegen ideológiáját kívánta átültetni a realitásba. Nem mondja ki nyíltan, de a diagnózisból egyértelműen következik, hogy a „nemzeti öncélúság” eszmerendszerével szemben, annak "logikai inverzét", vagyis az „európai mintakövetés” programját tekinti az egyedüli realitásnak. Eszerint a rendszerváltást követő korszak bajainak oka is csak az lehetett, hogy a magyarországi politikai elit és a magyar társadalom nem volt eléggé realista, azaz nem alkalmazta kellő mértékben és kellő következetességgel a világ fejlettebb részein már bevált modelleket.

Világos és egyértelmű válságértelmező séma ez, de valami mégsem stimmel.

Az nyilvánvaló, hogy az egyedi és akár mintaadásra is képes magyar út gondolatában nincs semmiféle eredendően és eredetien magyar. Ez az idea minden, a modernizáció útjára lépő periférikus, vagy félperifériás ország politikai elitjében fejében felmerül. Eredete pedig nem más, mint a centrum országok modernitás kritikus vagy akár modernitás tagadó politikai gondolkodása.

A piac és a jogállam degradálásának ötlete tehát ugyanolyan nyugati eredetű szellemi import, mint maga a piac és a jogállam. Ami nem nyugati behozatal, az az a társadalmi szituáció, amely széles rétegek számára is vonzóvá tette a piac és a jogállam meghaladásának ötletét. Tölgyessy viszont nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy ezért nem csak a „nemzeti öncélúság” hirdetői a felelősek, hanem hozzá hasonló „mintakövetőink” is.

Ennek legfontosabb oka az, hogy valójában csak az „nemzeti öncélúság” hívei másolják a nyugati elméleteket. A „mintakövetők” ellenben a periféria országok politikai gondolkodásának sajátosan nemzeti produktumai, vagyis nincsenek nyugati megfelelőik. Ha kicsit belegondolunk, akkor ez természetes is, hiszen milyen mintát kövessen az, aki épp a fejlődés élvonalában van, vagy éppen oda készül. A valóban sikeres országok nem  másolnak, hanem a felfedezés „új horizontjait” kutatják.

A magyar társadalmat tehát nem az eredendő elmaradottsága, „keleties érzelemvilága” vetette az újjászülető „nemzeti öncélúság” karjaiba, hanem az abból következő frusztráció, hogy a „mintakövetés” ugyanúgy valóságidegen, mint a „nemzeti öncélúság” és ezért a kudarca is ugyanolyan törvényszerű. A „felzárkóztatás” ugyanis sohase eredményezhet valódi felemelkedést, valódi sikert. Épp ellenkezőleg! A mintakövetés – szándéka ellenére – csak a lemaradás tartósítására képes. Márpedig a „nyugati” siker elsődleges záloga és legfontosabb feltétele nagy valószínűséggel az a lélektani felszabadulás, amit csak a valódi kollektív sikerek (például a valódi forradalmak) teremthetnek meg, nem pedig a paternalizmusba torkolló, felülről vezérelt, „elitista” rendszerváltások. A „felülről levezényelt” modernizáció legnagyobb problémája éppen az, hogy nem adhatja meg a terhek és kockázatok önkéntes vállalásából eredő méltóság és felelősség érzetét. Nincs tehát semmi csodálkozni való azon, hogy a modernizáció útjára terelt nép becsapottnak érzi magát, és túl magasnak gondolja az „örökös balek” pozíciójáért fizetett árat.

A magyarországi „modernizálók” persze képtelenek szembenézni azzal a ténnyel, hogy világképük paternalista és ezért a legkevésbé se „nyugati”. Azért kénytelenek folyamatosan „a nép” eredendően keleties jellegére hivatkozni, hogy igazolják sajátosan provinciális paternalista politikájukat, de annak beismerésére már nem hajlandóak, hogy a paternalista politika nem a következménye, hanem az oka „a nép” infantilizálásának. Sőt! Még fel is háborodnak azon, ha az általuk is infantilizált nép a modernitást (és persze a modernizálókat) „elárulva” az alternatív paternalizmusokhoz fordul.

Orbán eljelentéktelenedésének okait tehát nem a nyugati mintáktól való elfordulásban kell keresni.